Ma n/sem akartam ilyen sokáig fennmaradni (jó, persze, nyáron nem halálos), de nézelődtem, olvasgattam (Time-féle Kádár-interjút '86-ból, érdemes, persze csak eredetiben;), írogattam (maileket, pto-s postot), meg durván global village-eltem.

Mert ugye mobil, mail, msn, skype, wiw, facebook...az ember találkozik valahol vkivel, és ha egy kicsit is összeismerkednek, akkor az előbb említettekből min. 2 kicserélődik, aztán felkerül a_nagy_listára, ahol jó eséllyel szépen passzivizálódik. Részemről már az is nagy eredmény lenne, ha mondjuk évente kétszer tudnék írni mindenkinek, aki "számít". De azért néha felpörögnek az események: ma este levelet olvasok Japánból - nem egyszerű egy alapvetően japán gondolkodású lánynak (≈teljesen más világban él és gondolkodik, mint mi) válaszolni. De azért ezzel még elég jól elvagyok. Aztán éjjel msn-ezek röviden grúz ismerősömmel - nagyon-nagyon nem egyszerű megérdeklődni olyan valakitől, hogy mi a helyzet vele, akinek az országában éppen háború van. És nem is szívderítő olvasni amiket a behívásáról ír.

Viszont szerintem még mindig sokkal jobb így, személyes kapcsolatokkal, első kézből megismerni a világot, mint ha lenyomnak a torkunkon (agyunkon) valamit (pl. amit a "világuralkodó" Bilderberg-csoport gondosan előre megrágott). Szóval minden "nyűg" ellenére jó lesz ez, mehetünk tovább ezen a nagy kapcsolati hálót építő úton...mit veszthetünk...legfeljebb a hat kézfogásból öt lesz, na és.