Ha jól emlékszem, valahol péntek délután felé hagytam abba mesét, most folytatom. És elnézést, de rövid leszek, mert kevés az időm, és mennem is kéne aludni, úgyhogy csak tömören fogok írni az elmúlt négy napról.

Szombaton a már említett koncert és party eredményeként sikerült (du.) 3/4 2-kor kelnem, szal rögtön ebéddel indítottam:). Utána csinálgattam a dolgaimat, tanulgattam, stb; csak kis, egyszerű, kímélő dolgok.

Vasárnap retek idő volt már megint (mostanság már csak ez van), de azért hősiesen hatalmas távokat tettem meg gyalog a szakadő esőben és süvítő szélben, metsző hidegben - na jó, ezt azért el ne higgye senki. Bementen az Étoile-ra, megpróbáltam megkeresni Győrt a diadalíven (természetesen Arrabonaként), de nem találtam; még visszatérek. Utána a Kléber sugárúton - jó környék, ott van a Ferrari és a Mini galéria, valamint egy Moleskine üzlet - lebattyogtam a Chaillot Palotához.
Ott bementem a Nemzeti Tengerészeti Múzeumba, hogy eltöltsem a napomat. És volt is mivel, mert ugyan a kiállítási terület nem vészesen nagy, de az anyag iszonyat gazdag, mert jókora vitrinek vannak telis-tele mindenféle tárgyi emlékekkel, hajómodellekkel, ábrákkal... + multimédia, ahogy kell + két időszaki kiállítás (a Nemzeti Flotta tudományos kutatómunkájáról és az 5000 éve azonos recept szerint épülő Bangladesh-i vitorlás csónakokról).
Napóleon protokollbárkája (ő maga egyébként tengeribeteg volt, és a flottát mindig csak a háta közepére kívánta - mindig el is verték)


Tengerész rend. A személyes felszerelés előírásszerű elrendezése a XIX. sz. vége felé - a kalaptól a cipőig. Ezzel még én is ellenék egy darabig;)

Ezek után másfél óra alatt elszaladtam a rue Bonaparte-ba, a Luxemburg-kert mellé, népszavazni. És már el is telt az idő, utána jöttem haza.

A NYC-i Szabadság-szobor eredetije a Luxemburg-kertben. A baljában tartott kőtáblán nem az a dátum áll, ami az amerikain, de sajna elfelejtettem, úgyhogy ennek majd csak akkor tudok utánanézni, ha legközelebb arra járok

Hétfőtől pedig új órarendem van, beléptek a harmadéves tárgyak, most már van dolgom dögivel, március második fele kemény lesz (de én még keményebb vagyok:). Nem baj, legalább kicsit csiszolódunk, meg talán a franciatudásom is fejlődik lassacskán.