Szóval ott hagytam abba tegnap, hogy megyek a címben nevezett rakparton felépített azonos nevű múzeumba, az Eiffel-torony szomszédságába.
Maga az épület - lehet, hogy ez így durván hangzik - érdekesebb, mint a kiállítási anyag. Ugyanis egy kiváló modern épületről van szó, ahol a funkcionalitást és a természetközeliséget szépen sikerült összehozni, sőt belsőépítészetileg, valamint installációs szempontból is magasiskola. Az egyetlen hibája az, hogy a késői időpont miatt már meglehetősen sötét volt benne.

Hangszer-tár.

A kiállítási anyag - bemutatott területből fakadóan - jellemzően nem túl régi és számunkra fura-érhetetlen-misztikus tárgyakból áll.

És akkor hogy mára is jusson egy kis Eiffel-tornyozás:
Odafelé menet ez a csapatszállító (akkor még teljes létszámmal) haladt el mellettem és egy nagyon jól szituált, egyedül sétáló, egyértelműen amerikai idősebb hölgy mellett; aki rögtön le is szólított, és megkérdezte, hogy ez így most normális-e. Én meg szépen elmagyaráztam neki, hogy biztos most van őrségváltás, úgyhogy csak semmi pánik...:) Végül megnyugodott, és megköszönte az infot.
(megj.: A tűzkeresztségen már az első hétvén átestem, azóta folyamatosan, három nyelven informálom az igazi turistákat:)
Végül a legszebb látvány (bár a fotó messze van még a jótól is) - hazafelé menet: