Kis pénz - kis foci. Ehhez a szokás szerint igaz közhelyhez már rég hozzászokhattunk. De mi történik akkor, ha hirtelen (valójában hosszú évek alatt) megjelenik egy jó tündér (egy futballrajongó, nemzetközi szinten is nagypályás ingatlanspekuláns), és ledob az Üllői útra egy zsák angol fontot, hogy tessék fogyasztani, gyarapodni?

Nagy pénz - nagy foci? Ezt itt a kérdés; lehet-e, hogy pusztán a magyar foci háza táján még soha nem hallott összegű finanszírozástól hirtelen lábra kap egy csapat, jönnek az eredmények, megy a szekér? Nem, pusztán a szilárd anyagi alap egyáltalán nem elég. De minden bizonnyal megvan a vezetés és a sportvezetés elköteleződése és lelkesedése is. Csakhogy ez még mindig kevés. A döntő kérdés ugyanis az, hogy a játékosokat és a velük közvetlenül foglalkozó szakembereket képesek-e a felsővezetők a folyamat legelején kellően motiválttá tenni - tehát pl. az ide érkező külföldi mesterekre és játékosokra ne valami rájukkényszerített, mindig mindenbe beleszóló, minekjöttekezeknekünkide nemkívánatos személyekként tekintsenek, és erejüket ne az ő likvidálásuk kösse le. Mert ha az elején minden jól alakul, akkor a vége is jó lesz. Ha mindenki számára (vezetés, szakemberek, játékosok és közönség) egyértelműen elindul a csapat felfelé, akkor onnantól kezdve az lesz - a mindennél erősebb és önfenntartó - motiváló erő. És akkor lehet Ferencvárosban újra labdarúgásnak méltán nevezhető színvonalú játék.

Másik, jóval érdekesebb és összetettebb kérdés, hogy az FTC néhány év alatt végbemenő látványos előretörését a többi csapat némi spétreakcióval képes lenne-e követni (pl. más - esetleg magyar -  nagybefektetők is felfedezik maguknak a magyar focit, és elkezdik sorban felvásárolni a "jelentősebb" klubokat.

Akit pedig érdekel részletesen, hiteles forrásból, hogy ki is az a Rieb György és Kevin McCabe, valamint, hogy miért és hogyan lehetett egy a béka feneke alatt lévő csapatot milliárdokért eladni, hallgassa meg ezt 21:53-tól.