A franciáknak - legalábbis az idősebbeknek biztosan - CdG személye annyit jelent, mint nekünk Árpád, Mátyás, Rákóczi, Széchenyi, Kossuth, Deák, Nagy, Antall és még ki tudja ki mindenki együttvéve. Mondjuk ez nem csoda, ha a történelmi szerepét nézzük (csak az nem világos, és erre sehol sem kaptam választ eddig, hogy a háború alatt a Szövetségesek által miért pont ő és az általa szervezett mozgalom lett "hivatalos" francia hatalomként elismerve).
Így aztán nyilvánvaló, hogy a Champs Elysées-n álló szobrát kötelező jelleggel, folyamatosan dicsfény ragyogja be:


Amúgy a Saint-Denis-i kirándulás óta jártam Párizsban többek között az Orsay Múzeumban, a Saint Chapelle-ben, a Conciergerie-ben, a Patheonban, a Diadalív tetején és egy nap erejéig Rouenben, a normann fővárosban.
Néhány képet majd előbb-utóbb (inkább utóbb) idepasteelek, csak most már tisztességes káosz uralkodik a fényképek mappámban, szóval előbb azt kellene rendbetenni ("ma este" mostanáig ezt csináltam, nagyrészt;).

És holnaptól vége a tíznapos szünetnek, de ez nem baj, legalább remélhetőleg tanulni is fogok valamit.