Először kezdem a "verdával": autós kontextusban ugye szimbolikus fogalom a tizennyolckerekű, ami lényegében bármely iszonyat méretű (első sorban hosszúságú) járműre alkalmazható. Valójában azonban nagyon ritkán látni olyan tehergépkocsit, aminek tényleg van legalább 18 kereke. Na az alábbi esetben csak a pótkocsi egyik oldalát (az opcionális toldattal együtt) számolva is megvan a dolog (összesen valsz kereken 50!):
Mondjuk nem szívesen közlekednék mellette 30 másodpercnél többet; elég nyomasztó lehet két autóbusszal a fedélzeten, és pót végén jelentkező kóválygás valószínűsíthető mértékébe belegondolni sem szabad.
Más tészta:
Írok röviden arról, hogy hogyan is funkcionál az az épület, ahova iskolába járok, és amelynek bejárata fölött a Pôle Universitaire Léonard de Vinci felirat áll.
Ez a név lényegében egy gyűjtőfogalom, és az épületen osztozó számos iskola egységes megnevezését szolgálja. Lakik itt ugyanis mindenféle irányultságú magán felsőoktatási intézmény, kereskedelemitől informatikain át egészen a kohászatiig. Ezek közül én az ESCE-t látogatom, mely szó szerinti fordításban Külkereskedelmi Főiskola, és állítólag az ország második legjobb bachelor diplomát adó business schoolja. Amúgy az oktatás színvonala természetesen nem feltétlenül veri az otthonit, különbség inkább az infrastruktúrában van, de az sem égbekiáltó (bizonyos területek sokkal jobbak mint otthon: menza, wifi, előadótermek; de van ami rosszabb: keskeny, magas épület szűk folyosókkal és állandóan túlzsúfolt liftekkel).
A belépőkártyámon pedig valaki a destruktív művészetet gyakorolta. A tök normál igazolványképem széleit miért kellett kicakkozni? (a többieké nem ilyen)
Na mindegy:)
Képek a suliról itt
(Explorerben vetíthető).
Ajánlott bejegyzések: