Először is kezdeném azzal, hogy az intézmény pontos neve: Palais Royal - Musée du Louvre. Vagyis fontos, hogy a valamikori székesfővárosi királyi palotáról van szó; ezért aztán az - egyébként irgalmatlanul nagy - épület bizonyos részei bármilyen műtárgy elhelyezése nélkül múzeumot képeznek. Ezek közül is a kedvencem a III. Napóleon lakosztályai nevezetű részleg - ha arra járok, mindig átsétálok rajta. Egyébként a palotarész tényleg III. Napóleon, a polgárkirály (akit 1848-ban szabad, általános választásokon köztársasági elnökké választottak, majd ő önmagát 4 évvel később - a nagy Napóleonnal való rokonságot megtagadni nem tudva - császárrá...így sikerült megvalósítania egy személyben azt, hogy ő volt Franciország első köztársasági elnöke és utolsó koronás uralkodója;) alatt nyerte el ma is látható formáját (de XIV. Lajos kora beli stílusban!). Ellenben valójában közel sem lakosztályokról van szó, hanem reprezentatív államminisztériumi helyiségekről. (A fotók minősége a fényviszonyok miatt vacak, de a lényeg látszik.)

A nagy szalon egyik fele - letaglózóan vörös és arany minden

A másik fele - itt már el lehet kezdeni megfigyelni a bútorzat specialitásait

A nagy ét-terem

És végül a világ legpengébb fotelja. Ahogy azt Mont Saint-Michel apátságának könyvesboltjában egy a francia bútorok történelmi katalógusának szerepét betöltő irdatlan könyvből kilestem, a hivatalos neve confident

Holnap (vagyis ma) viszont egész más tészta lesz programon: Musée de l'Air et de l'Espace, a Paris-Le Bourget reptéren. Megyek Concordot és Jumbót tapizni:) Valamint estefelé rendhagyó keddi penge verda várható.