A család egy részére való tekintettel kihagyhatatlannak találtam linkelni ezt a cikket:
Nem fordítanám le, és nem is kommentálnám olyan kommersz szavakkal, mint ellllkkéépesztő, báámulatos, felllffogghatatlan, hihhhetetlen... (azért az öregúr eredeti foglalkozására érdemes odafigyelni).

Most megyek vacsizni, aztán minden bizonnyal erre a koncertre.

Franciország - természetesen - nem volt mindig olyan nagy és erős, mint az elmúlt fél évezredben. A normann angolok ugyanis előszerettel nyúltak le kisebb-nagyobb (de inkább nagyobb) területeket a szigetországhoz legközelebb eső vidékeken (lásd: százéves háború). Ezért is hívják pl. Normandiát úgy, ahogy. A normannok fővárosa pedig Rouen volt, kb. 100 km-rel észak-nyugatra Párizstól. Ez a közelség is jól mutatja, hogy milyen stabil hatalommal bírtak akkoriban az angolok a kontinesen.
Én egy héttel ezelőtt látogattam meg a száz harang városát, mely még ma is normandia fővárosa, több mint százezer lakossal és kb. 400-700 ezres aglomerációval. Ehhez képest békés, kisvárosias képet mutat, és egyértelműen más stílust, mint a francia francia városok: a belvárost elsősorban a favázas házak uralják. És persze nem lehet nem megemlíteni a Monet által sorozaton megörökített érseki katedrálist, a Palais de Justice-t, a Gros Horloge-t és a Place du Vieux-Marchét, ahol Jeanne d'Arcot megégették.
Úgyhogy következzen egy kis megkésett ízelítő ezekből:

Tipikus látkép (rue Eau de Robec a patakkal)


Rue du Gros Horloge, a fő sétáló- és bevásárlóutca az órával és a harangtoronnyal


A katedrálist fényképezni igazán csak a harangtorony tetejéről lehet (csak ne lett volna olyan retek idő:S). Építése a XIII. sz-ban kezdődött, restaurálása folyamatos. A középső (feketés, bádoggal fedett fa) torony 151 méterével az ország legmagasabb templomtornya

A normann parlament és igazságügyi palota most éppen teljes díszében ragyog

A regionális képzőművészeti iskola fantasztikusan középkori hangulatú udvara

Modern, de a maga stílusában kimondottan ízléses templom (hasonló, modern egyházzenével!) - és hatalmas betonkereszt - jelöli Jeanne d'Arc kivégzésének (állítólagos) helyét a régi piactéren


Fogságának és vallatásának egykori helyszíne a roueni donjon

A cím egyszerűen az is lehetett volna, hogy ROTFLMAO. Ahhoz képest, hogy a rendezett Észak-Nyugat-Európában vagyunk, ráadásul Franciaországban a közlekedési szabályok/büntetések meglehetősen szigorúak, a párizsiak ordítóan lazára veszik az individuális transzport minden formáját. A cikázó, furakodó, járdán közlekedő bicikli vagy robogó ugye még viszonylag elmegy. Az autós közlekedés azonban egyenesen durva, ezzel kapcsolatban talán a legkifejezőbb az, hogy egy brazil lány (!) is azt a megjegyzést tette rá, hogy "ezek nem tudnak vezetni".
Csak hogy néhány dolgot említsek: A hatalmas, 4-8 sávos, de valójában sávok nélküli körforgalmak ugye nem épp életbiztosítások; gyakran van egy-két keresztben beragadt, 2-3 sávot blokkoló autó, amelyik az egyik belső sávból akarta volna elhagyni a körforgalmat.
De a legkomolyabb mindig a parkolás. Már eleve az is gyanús lehet a szemlélődőnek, hogy elvétve látni teljesen ép állapotú autót (autóbuziként meg is jegyeztem magamnak, hogy ha itt laknék, nem is kellene több egy Citron Saxo VTS-nél; francia, nem kell félteni, kicsi és nagyon megy). És jártamban-keltemben, illetve  az erkélyemről volt már szerencsém néhány sírva röhögős jelenetet végignézni. Hajszíntől, nemtől, fajtától, kortól, vezetett autótól (igen Porschét is láttam már járdára felugratni, ugye mondanom sem kell, hogy azt az autót nem hegymászásra találták ki:) és rendelkezésre álló helytől függetlenül a párizsiak egyszerűen nem tudnal parkolni (illetve tudnak, ha az előttük-mögöttük állót bucira veszik 3-4-5-ször).
Úgyhogy csütörtöki videónak jöjjön egy kis bizonyíték erről:

Először is: a kártyás kockacukorban természetesen van treff is, csak elbújt a doboz visszahajló széle alatt. Még szerencse, hogy Mama légvonalban 1000 km-ről is jobban látta a dolgot mint én, mert még most is abban a hitben lennék, hogy csonka szimbólumkészletet sóztak rám.
Íme a bizonyíték:


A kiegészítés pedig abban áll, hogy tegnap, a szokásos hétfői nagybevásárlás során, vettem a madarasteszkóban kemény 1€-ért egy rendes bögrét. Mert ugye jó-jó az ikonikus Ikeás műanyagpohár, de a hátralévő négy hónapban inkább innék valami olyanból, amiben anyag van. És akkor még nem is beszéltem vitathatatlan praktikusságáról, ami ugyan apróság, de mégis fontos szempont: a teakészítéshez felforralt vizet beleöntve, azt viszonylag gyorsan jelentős mértékben lehűti, de utána elég jól tartja a maradék hőt.

És már nevet is kapott: Bocibögre

Először is: nyert a Barça, és továbbjutott a nyolc közé.

A szokásos keddi autós rovatba pedig most először kerül Párizsban lőtt verda. Nem mintha kifogytam volna az otthoniakból, vagy itt nem lenne elég méltó járgány, csak valahogy így alakult. De ebben a jubileumi - egy hónapos - postban pótlom ezt az ordító hiányosságot - egy angol telivérrel:S

Aston Martin DB9 Volante - tökéletes stílusérzékkel British racing green-ben (egészen pontosan annak 5. hivatalos altípusában; RGB: 27, 77, 62). Élőben  elképesztően jól néz ki, hamisítatlan telivér nagyvad, enyhén dekadens kabrióváltozatban

(zárójelben jegyezném meg, hogy a buszsávba volt vészvillogóval ledobva...khhmmm...nem mintha zavarta volna a forgalmat (az Párizsban vasárnaponként látványosan gyér), de azért mégis méltatlan viselkedés, az ilyesmi maradjon meg a CL/K Cabrióval krúzolóknak)

Már régóta tervben van, hogy írok egy postot az általam itt vezetett konyháról, de mindig azt gondoltam, hogy majd később, majd akkor, ha lesz hozzá több anyag. Mivel holnap leszek egy hónapos Párizsban, most már nem lehet indokoltan halogatni a dolgot, hiszen ennyi idő alatt azért már sok mindenbe belekóstolt az ember. Akkor jöjjön egy kis ízelítő, hogy megnyugodjon mindenki, eszem én itt is rendesen, sőt néha még főzőcskézésre is vetemedek:

A legendás "rák" mindentbele rizzsel (értsd: alapból "mediterrán ízesítésű" + paprika, hagyma, mardarin, citrom, bazsalikom..., de finom volt) és tényleg csípős szósszal

Igazából semmi kül, de jó: házilag készült sajtos-bazsalikomos virsli, piemonti saláta (kb. majonézes krumpli sonka-, uborka- és paradicsomdarabokkal), libanoni kenyér (vékonytésztájú pitaszerűség)

A világ legállatabb kockacukra (van hozzá világ legállatabb teája is, kávés-vaníliás-karamellás ízesítéssel)

És elkészítettem, sőt meg is ettem a banane plantain nevezetű - mint a vásárlás után kiderült -, főzni, sütni való banánrokont. Lényegében krumpli íze van, enyhe banán beütéssel - ha megbékélünk az ízével, bármihez ehető köretként. Amúgy állottan, kihűlten határozottan jobb mint frissen.

Végül néhány kép arról, hogy - a Monoprix-t és a madarasteszkót leszámítva - honnét származik mindez:

A rue Cler legendás piaca egy vasárnapon

Zsidó pékség és cukrészda a rue des Rosiers-ben. Itt lehet kapni a legfincsibb mákos kalácsot

+ Ráadás: Mi lesz a már korábban postolt puce fraicheurből, ha lejár a szavatosság:

A franciáknak - legalábbis az idősebbeknek biztosan - CdG személye annyit jelent, mint nekünk Árpád, Mátyás, Rákóczi, Széchenyi, Kossuth, Deák, Nagy, Antall és még ki tudja ki mindenki együttvéve. Mondjuk ez nem csoda, ha a történelmi szerepét nézzük (csak az nem világos, és erre sehol sem kaptam választ eddig, hogy a háború alatt a Szövetségesek által miért pont ő és az általa szervezett mozgalom lett "hivatalos" francia hatalomként elismerve).
Így aztán nyilvánvaló, hogy a Champs Elysées-n álló szobrát kötelező jelleggel, folyamatosan dicsfény ragyogja be:


Amúgy a Saint-Denis-i kirándulás óta jártam Párizsban többek között az Orsay Múzeumban, a Saint Chapelle-ben, a Conciergerie-ben, a Patheonban, a Diadalív tetején és egy nap erejéig Rouenben, a normann fővárosban.
Néhány képet majd előbb-utóbb (inkább utóbb) idepasteelek, csak most már tisztességes káosz uralkodik a fényképek mappámban, szóval előbb azt kellene rendbetenni ("ma este" mostanáig ezt csináltam, nagyrészt;).

És holnaptól vége a tíznapos szünetnek, de ez nem baj, legalább remélhetőleg tanulni is fogok valamit.

Ma már azt hiszem - sajna -, semmi értelmeset nem fogok írni, csak az ilyenkor szokásosat kopizom ide:

Ki vezeti az amerikai elnök autóját?
- ???
- A Bush-sofőr.

Ez az első délelőtti postom (ez azért mond valamit arról, hogy első sorban mikor élek aktív életet;).

Az autóbuzériában való kalandozásaimat ezúttal a csütörtöki állat autós videó rovattal bővítem:

Kezdetnek - stílszerűen - jöjjön egy párizsi reklámfilm a '80-as évek végéről, egy mifelénk gyakorlatilag ismeretlen típusról. Pedig az Isuzu Gemini második generációja a GM jobbféle világautói közé tartozott, különösen a méregzsák változatai (az 1,6 gti 110 Le-vel néha nálunk is felbukkan, de volt turbós és Irmscher és Lotus változat is).

Kocka kisautó, valsz rizspapírból több van benne, mint acélból, ennek ellenére hihetetlen strapabíró+dübörgő klasszikus diszkó zene és elképesztő rutinú gyári pilóták, akik ezt tényleg megcsinálták.

Szóval jöjjön a Dancing in Paris:

Simán el tudom képzelni, hogy a tulajok részben egymás szívatására parkoltak így.

Csodás ellentétek és hasonlóságok halmaza:
M-B GL vs Volvo XC90, ómátyásföldi villanegyed