"(eAST_UK): az az igazi pro, aki a kaparós sorsjegynél is blöfföl :)"

Még a hó elején jártam a nagyobbik (a közismert) párizsi diadalív tetején, és most a kezem ügyébe (na jó, egerem ügyébe) akadtak az ott készített szürkületi fotók.
Csodás panoráma a 12 összefutó sugárútra és az egész városra. Bónusz: odaföntről látszik az, ami lentről (jórészt a hömpölygő forgalom miatt) nem igazán: az Étoile körtér nem csak nevében csillag, hanem a pavé (a francia kisméretű kockakő) tényleg úgy van kirakva, hogy kirajzolódik belőle egy hatalmas csillagforma.
A C É a Louvre felé

A C É a Défense felé

A két sugárút között középen, a távolban a kis kupola és torony a Sacré-Cœur


1/2 7 körül kivilágítják az Eiffel-tornyot. A körbe-körbe forgó fényoszlop kb. 8-tól éles, a csillogást imitáló diszkófények 10-től 12-ig kapcsolódnak be. Hétvégéken és ünnepnapokon egyedi és/vagy színes megvilágítást kap.

És érdemes elolvasni ezt a szösszenetet, és megnézni a kapcsolódó galériát az Eiffel-torony közeljövőjéről. Az ügy természetesen nagy port kavart itt, de ahogy én látom, meg fog valósulni (sőt a huhogókat kivéve mindkinek és mindennek az az érdeke, hogy így legyen).

Most pedig indulok a Musée de Quai Branlybe, az Európán kívüli földrészek múzeumába, a torony mellé.

Több mint egy hét szünet után újra online. Bár még mindig nyakig benne vagyok - persze csak a tanulásban (mára virradóan pl. 3 1/2 óra alvás jutott) , de szerencsére már kezdek kimászni belőle.
Az el nem könyvelt 9 nap krónikája, képei, utazásai, buli (automatikus toldalék !; na jó, legyen bulijai), penge verdái, stb. idővel, apránként pótolva lesznek. Most egyelőre annak örülök, hogy volt egy szabad, nyugodt estém, és még ma le fogok feküdni.

Az angol meetingben és a porszívózásban (21,6 m²-en nem halálos dolog:) megfáradva-megéhezve, a ráérősségemet kihasználva, elhatároztam, hogy melegszendvicset készítek a legpengébb párizsi paniniból:

Előtte: A dolog lelke a fügés "kenyér" volt (töredelmesen bevallom, azért ez még itt is az offre spéciale kategóriába esik)

Utána: vaj (amúgy itt csak vaj meg sózott vaj kapható, a mifelénk általában fogyasztott pótlékokat valsz ipari hulladéknak tartanák) + Kaiser Dán szalámi (természetesen még hazulról) + "elzászi kis kocka" (nem penészes, de büdös lágysajt) + pari (normál méretű paradicsom, de fürtökben terem, és inadekvát módon cseresznyeparadicsomnak nevezik) + Sauce Béarnaise (Béarn régió után elnevezve; mellesleg IV. Henrik király - nyilván származása okán - hívatott Le Béarnaisnek). Elfogyasztása közben nagyokat sóhajtoztam, és a Casino Royale CD1-ét néztem. Desszertnek banán és étcsoki következett.

Úgyhogy most egy kicsit felüdültem, megyek is gyorsan aludni, hogy holnap egész nap frissen-fitten-hatékonyan tanulhassak, és akkor talán délután-este bemegyek a belvárosba (ha nem lesz retek idő - márpedig majd' két hete az van).

Na, már megint szerdai lett a keddi penge verda:)

Először kezdem a "verdával": autós kontextusban ugye szimbolikus fogalom a tizennyolckerekű, ami lényegében bármely iszonyat méretű (első sorban hosszúságú) járműre alkalmazható. Valójában azonban nagyon ritkán látni olyan tehergépkocsit, aminek tényleg van legalább 18 kereke. Na az alábbi esetben csak a pótkocsi egyik oldalát (az opcionális toldattal együtt) számolva is megvan a dolog (összesen valsz kereken 50!):

Mondjuk nem szívesen közlekednék mellette 30 másodpercnél többet; elég nyomasztó lehet két autóbusszal a fedélzeten, és pót végén jelentkező kóválygás valószínűsíthető mértékébe belegondolni sem szabad.

Más tészta:
Írok röviden arról, hogy hogyan is funkcionál az az épület, ahova iskolába járok, és amelynek bejárata fölött a Pôle Universitaire Léonard de Vinci felirat áll.
Ez a név lényegében egy gyűjtőfogalom, és az épületen osztozó számos iskola egységes megnevezését szolgálja. Lakik itt ugyanis mindenféle irányultságú magán felsőoktatási intézmény, kereskedelemitől informatikain át egészen a kohászatiig. Ezek közül én az ESCE-t látogatom, mely szó szerinti fordításban Külkereskedelmi Főiskola, és állítólag az ország második legjobb bachelor diplomát adó business schoolja. Amúgy az oktatás színvonala természetesen nem feltétlenül veri az otthonit, különbség inkább az infrastruktúrában van, de az sem égbekiáltó (bizonyos területek sokkal jobbak mint otthon: menza, wifi, előadótermek; de van ami rosszabb: keskeny, magas épület szűk folyosókkal és állandóan túlzsúfolt liftekkel).
A belépőkártyámon pedig valaki a destruktív művészetet gyakorolta. A tök normál igazolványképem széleit miért kellett kicakkozni? (a többieké nem ilyen)

Na mindegy:)

Képek a suliról itt
(Explorerben vetíthető).

Van nekem múlt hét óta egy olyan tárgyam, aminek English 5 - Teamwork a hivatalos neve. Ez egy nyolchetes kurzus, amelynek - mint nevéből is látszik - fő célja, a leendő vállalati szituációkra való felkészítésképpen, az angol nyelven történő csoportmunkára való tréning.
Na már most ez a gyakorlatban úgy nyilvánult meg, hogy már a második (mai) órára egy olyan nagyságú és komplexitású feladatot kaptunk, amelynek - az egyéb elfoglaltságaink mellett történő - teljesítéséhez tényleg kellett öt ember.
Ez a feladat egy általunk kitalált, never-ever-before-seen (korábbansohasemvolt) ital marketingkampányának kidolgozása volt, prezentációval, termékbemutatóval, nyomtatott reklámmal és reklámfilmmel.
Csapatunk (Five Forces), amely három francia lányból és két erasmusosból áll (a másik egy "svájci" srác), végülis egy kivis, egészséges energiaital piacra dobása mellett döntött. Részleteiben inkább nem taglalnám a dolgot, mert nem akarok 3-ig itt ülni; ezért csak a dolog leglátványosabb eredményét, a reklámspotot, postolom:

És szerénytelenül megjegyezném, hogy a vágás az én kezem munkája, Raphaël ötleteitől kísérve. (És persze köszönetünket fejezzük ki a Ulead VideoStudio 7-nek.)

A mai bemutató során végülis sikert aratott az egész, de a másik csoport, akiknek ugyanez volt a feladatuk, szintén jót alkotott (meg a tanárnő szerint általában meglepően ügyes dolgokat hoznak össze a hallgatók).

Március 15-e alkalmabából Párizsba beköszöntött a tavasz. Ma volt az első nap, amikor otthon maradhatott volna a kiskabát is, ha lett volna hozzá merszem.
Programok tekintetében is jól alakult a nap, de most csak röviden foglalnám össze (képek talán holnap): A lyukas zászló c. film megtekintése a Nemzeti Könyvtárban, majd egy kiállítás ugyanott, ami a hősök kreációjáról szól az ókortól Zidane-ig, előtte-közben-utána egy kis séta a "docklandsben", egy HLM-negyedben és a főmecset környékén.

És akkor már jöhet is a kötelező dózis:
"Miért van a coca-colás napocskán napszemüveg? mi a *** süt a szemébe?"

Nem vagyok egy nagy csodálója az esztelen mértékű és a funkcionalitást 75 %-osan hazavágó mértékű pimpelős moddingnak. Egy LSD (nem, nem a lizergsav-dietilamid, hanem a lambo style door) még elmegy, de itt és most látható lesz, h milyen közúti transformersek születnek azon az éghajlaton, ahol az állampolgársággal bíró lakosok számára a tőke nem igazán sorolódik a szűkös erőforrások közé:

A látványt - egy hangyányi helyesírási megbicsaklást leszámítva - tökéletes pontossággal írja le a youtube-os feltöltő által megadott szűkszavú about: "damn this car is just to sick".

Most meg végre megyek alukálni, mert holnap büntető pénteki 8-kor kezdés van, és aztán még az angolórai csoportom által készített videót is meg kell tizedelni (szó szerint; a meglévő nyersanyag pont tízszerese a megkövetelt végleges hosszúságnak).

A mai penge verda Rómában lett lőve, a Spanyol lépcső alatt, múlt ősszel.

Egyszerűen állat: POLIZIA SQUADRA VOLANTE - magyarul: Úgyis utolérünk, a Rendőrség.
És milyen szép ez az égszínkék fényezés a fehér csíkokkal és a támadó pumával. Hiába na, a designhoz értenek, az amúgy is elegánsan morcos csúcsdízelből kihozták, amit rendőrségi festéssel ki lehet:

Alfa Romeo 159 2,4 JTDM

Ha jól emlékszem, valahol péntek délután felé hagytam abba mesét, most folytatom. És elnézést, de rövid leszek, mert kevés az időm, és mennem is kéne aludni, úgyhogy csak tömören fogok írni az elmúlt négy napról.

Szombaton a már említett koncert és party eredményeként sikerült (du.) 3/4 2-kor kelnem, szal rögtön ebéddel indítottam:). Utána csinálgattam a dolgaimat, tanulgattam, stb; csak kis, egyszerű, kímélő dolgok.

Vasárnap retek idő volt már megint (mostanság már csak ez van), de azért hősiesen hatalmas távokat tettem meg gyalog a szakadő esőben és süvítő szélben, metsző hidegben - na jó, ezt azért el ne higgye senki. Bementen az Étoile-ra, megpróbáltam megkeresni Győrt a diadalíven (természetesen Arrabonaként), de nem találtam; még visszatérek. Utána a Kléber sugárúton - jó környék, ott van a Ferrari és a Mini galéria, valamint egy Moleskine üzlet - lebattyogtam a Chaillot Palotához.
Ott bementem a Nemzeti Tengerészeti Múzeumba, hogy eltöltsem a napomat. És volt is mivel, mert ugyan a kiállítási terület nem vészesen nagy, de az anyag iszonyat gazdag, mert jókora vitrinek vannak telis-tele mindenféle tárgyi emlékekkel, hajómodellekkel, ábrákkal... + multimédia, ahogy kell + két időszaki kiállítás (a Nemzeti Flotta tudományos kutatómunkájáról és az 5000 éve azonos recept szerint épülő Bangladesh-i vitorlás csónakokról).
Napóleon protokollbárkája (ő maga egyébként tengeribeteg volt, és a flottát mindig csak a háta közepére kívánta - mindig el is verték)


Tengerész rend. A személyes felszerelés előírásszerű elrendezése a XIX. sz. vége felé - a kalaptól a cipőig. Ezzel még én is ellenék egy darabig;)

Ezek után másfél óra alatt elszaladtam a rue Bonaparte-ba, a Luxemburg-kert mellé, népszavazni. És már el is telt az idő, utána jöttem haza.

A NYC-i Szabadság-szobor eredetije a Luxemburg-kertben. A baljában tartott kőtáblán nem az a dátum áll, ami az amerikain, de sajna elfelejtettem, úgyhogy ennek majd csak akkor tudok utánanézni, ha legközelebb arra járok

Hétfőtől pedig új órarendem van, beléptek a harmadéves tárgyak, most már van dolgom dögivel, március második fele kemény lesz (de én még keményebb vagyok:). Nem baj, legalább kicsit csiszolódunk, meg talán a franciatudásom is fejlődik lassacskán.

"<sZUCSI> amugy arra jöttem rá, hogy ha az MS Sans Serif-fel akar elkapni egy bűnözőt, akkor a vérdíj, amit kitűz, nem dollár, hanem font"